Szalontai óriás galamb

   Ez a magyar kitenyésztésű galambfajtánk mára már szinte teljesen a kihalás szélére sodródott. Téves híresztelésekkel ellentétben azért még pár helyen a Parcium területén elvétve megtalálható a fajta. A magyar szakirodalmakban a régebbi könyvekben olvashatunk, a fajtáról az újabb kiadású galambtenyésztési könyvek alig vagy szinte egyáltalán még említést sem tesznek a fajtáról.

   A régebbi szakirodalmakban a magyar óriás ismertetésénél találhatunk utalásokat a fajtára. Winkler János 1925-ben kiadott „Galambtenyésztés” című könyvében a következőket olvashatjuk a magyar óriás ismertetésénél „..a fej kerek fésűvel van díszítve. Vannak ezen kívül búbosak és sima fejűek is, tollas lábbal és sima lábbal…”

   Teremi Gábor 1956-os „A galamb „ című könyvében is megtalálhatjuk ugyan ezen utalásokat a fajtára.

    Dr Péterfi István „A házigalamb és tenyésztése” 1961-es kiadású könyvében már konkrétabb utalásokat is találhatunk a magyar óriás ismertetésénél „..Az 1900-as évek folyamán Debrecen környékén „törökgalamb” néven ismerték a kétkontyos változatát (Szárnyasaink, 1906)

   A magyar óriás galambnak két fajta változatát ismerteti. Leírja, hogy „…Nálunk Nagyvárad, Arad és Temesvár vidékén a magyar óriás házigalambot (nagy galamb, porumbei uriasi) főleg sima lábú, fésűs és orrán kontyos barátrajzú változatban tenyésztik…” Ismertetésében képet is közöl erről a változatról.

   Péterfi 1970-es kiadású könyvében már külön fajtaként említve és immár nevén nevezve szalontai óriás ként ismereti a fajtát. A fajtáról képet is közölve.

   Dr. Szűcs Lajos 1990-es kiadású „Galambok a ház körül” című könyvében ismerteti a fajtát és a következőket írja „..a 20-as és 30-as évek elején még nálunk is sok volt az olyan „török galamb” állomány, amelyben a magyar óriások mai típusa mellet gyakran láthatók voltak harisnyás lábtollazatú „duplakontyos”, sőt sima lábú egyedek is. Utóbbiak nálunk értéküket vesztették, s átadták helyüket a mai formához vezető magyar óriásoknak. Ugyanakkor a Romániához csatolt tájakon szelekcióval rögzítették a szalontai óriást, amely éppen származási viszonyai miatt, nem szolgált rá a román óriás galamb névre…”

  Az ezután megjelenő szakirodalmak egyáltalán nem is említik, vagy ha említést tesznek is róla a Péterfi féle ismertetőt és képet közlik le újra a fajtáról.

  A kevés meg maradt szalontai nagy része  Erdélyben Nagyszalontán, Nagyváradon, Aradon és a környezö falvakban találhatók a fajta eredeti kialakulási helyén. De ezen kivül van pár  Magyarországon sőt még Svédországban is van egy kisebb tenyészet.

  A szalontai jelenleg nem elismert fajta. Nagy valószínűséggel az elterjedési területét tekintve Romániai fajta ként fogják elfogadni. De ettől függetlenül a fajta kialakításában magyar tenyésztők is részt vettek. És hát, hogy miylen fajta ként ismerik el úgy vélem, hogy nincs nagy jelentősége. A lényeg az lenne, hogy megmentsük a fajtát a kihalástól!

 

Oldal: A szalontai óriás galamb
Szalontai óriás galamb - © 2008 - 2024 - szalontaioriasgalamb.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat