---

Egy magyar galambfajta megmentésért

Írta: Dr. Takács Tibor

 

   1985-ben galambkiállításon voltam társammal Nagyváradon. Delegátusként vettünk rész az ottani kiállításon. Kiutazásunk előtt megyénk egyik akkori képviselője (ki jó húsgalamb tenyésztő és nemesítő volt) Palkó Sándor felhívta figyelmemet a Szalontai Óriás galambra.

   Nagyváradon való tartózkodásom alatt több tenyésztő galambállományát is megtekintettem. Chis Ioan (Kis János) román tenyésztő padlásán találtam két darab Szalontai Óriás galambot. A derék pékmester nekem ajándékozta őket, mondván „két kokassal úgysem tud mit kezdeni”. Jártamban-keltemben eljutottam a helyi piactérre is. A sok szegény ember közt egy igencsak szegényesen öltözött öreg magyar egy kis ládikában galambokat árult. Nagy meglepetésemre két Szalontai Óriás is volt köztük. Mondom a bácsinak, van-e még ezen kívül is. Nincs édes fiam és ezeket is azért adom el, mert nincs és nem tudok párt szerezni nekik. Mind a kettő tojó. Így a kért csekély kis pénzt megduplázva jutottam két tojóhoz. Pécsre hazaérve az egyesület galambtelepének ajándékoztam a 2 párt.  Pár év múlva az egyesület felszámolta a fajtatelepét, mert költséges volt és a gondozó nem rendelkezett szaktudással. Ekkor az egyesület rám bízta a fajta továbbtenyésztését. Az 1986-os évben benevezett az egyesület fajtatelepe az országos kiállításra 3 szalontait. Nem bírálták le, mondván ismeretlen fajta. Én szégyelltem magam, hogy országos kiállításon hazánkban senki nem ismert egy régi magyar fajtát. 1991-ben Kecskeméten megalakult a Kisállatbarátok és Tenyésztők Országos Szövetsége.

   E szövetség első országos Kecskeméten megrendezett kiállításán a bírálók nem röstellték elővenni a Péterfi fajtaleíró könyvet és lebírálták a galambjaimat.

   Azóta kiállításokon rendszeresen bemutattam e fajtát. Néhány tenyésztő kért is belőle, de csak aztán, hogy az új szövetség megjelenő „Aprójószág” szaklapjában az 1992-es első számában az akkori felelős szerkesztő a kaposvári PATE Állattenyésztési Kar tanára Meleg István leközölte azt a fajtaleírást, amit Nagyváradról áttelepült barátom galambász cimbora Sáfrány Imre fordított magyarra egy 1990-ben románul megjelent fajtaleíró könyvből.  

   Ez a könyv már kipusztult fajtaként említi a szalontai galambot. Szalonta, Nagyvárad és Arad környékén csak úgy nevezték, hogy a nagy galamb.

   A beszerzett két párból  - ’92-ben - már húsz pár lett. 10 év alatt az állomány egyre beltenyésztettebbé vált, szaporasága csökkent, mivel elrontani nem akartam más fajtával. Ezért a Bonyhádon megtartott máltai-tyúktarka fajtaklub értekezletén az egész állomány felajánlottam a Csováson működő magyar fajta fenntartó tenyésztelepnek.

   Hunyadvári Árpád mérnök tanár és az őket támogató szakgárda ígéretet tett a fajta genetikai feljavítására, tenyésztésére, terjesztésére.

   Ha megérem, remélem még lesz egyszer szép, nagy életerős s a fajtaleírásban szereplő minden színből 1-2 példányom.

2001. január, Kökény

Oldal: Az Aprójószág 2001/5. számában jelent meg Takács Tibor cikke "Egy magyar galambfajta megmentéséért"
Szalontai óriás galamb - © 2008 - 2024 - szalontaioriasgalamb.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat