Szalontai óriás galamb

Elfelejtett galambfajta!

A magyar galambfajták közül talán a legkisebb egyedszámban a Szalontai óriás található. Az utóbbi 20-30 évben a megerőszakolt állami koncepció következtében Erdélyben ez az őshonos fajta szinte teljesen kipusztult. Jelenleg legnagyobb egyedszámban Takács Tibor kökényi tenyésztőtárs nemesíti tovább ezt a fajtát. A testméretekkel vannak némi problémák ugyanis túl sok a kistestű galamb. Ennek ellenére a kiválogatott nagyobb testű madarak jól örökítik ezt a tulajdonságot és valóban óriás méreteket mutatnak. Hasznos lenne, ha más kis létszámú és kihaló félben lévő magyar fajta felkarolásáról is értesülnénk.

A Szalontai Óriás galamb

Az óriás galambok csoportjába sorolható. Eredete: E faj elterjedt a magyarlakta Nagyvárad és Arad közti területen, különösen Szalonta városában, és az ezt körülvevő helységekben. Ma kihalóban lévő fajta. Méreteihez viszonyítva jó repülő. Hústermelésre alkalmas fajta. Szapora, ami a fiókák nevelésében nyilvánul meg.

Szalontai Óriások Takács Tibor röpdéjében

Teljes hossza a hímeknél eléri a 46 – 47 cm-t, a tojóknál a 45 -47 cm-t. A hímek testsúlya 700 – 900 gr, a tojóké 600 – 700gr. A fióka súlya fészekhagyáskor 500 -600 gr. Általános benyomás: Nagy méretű galamb, vaskos termetű és erős csontozatú. A fej nagy duplakontyos, oldalról kissé összenyomott, profilból nézve hosszúkás. Csőrtövében egy felfelé álló, kissé csőrre hajló, rügyszerű, ferde orrkontyot, tarkóján pedig kissé széteső, a fejtető szintje fölé emelkedő körfésűt visel.

Szemei aránylag kicsik, sötét színűek (bükkönyszemű), hússzínű szemgyűrűkkel. csőre fehér, gyengén lefelé hajló, a testhez viszonyítva közepes nagyságú. Csőrének alapján található dudorok nagyok, hosszúkásak, simák és fehéren púderezettek.

Napozó Szalontai Óriások

Nyaka közepes hosszúságú, vastag, egyenes, gyengén kimetszett torokkal. Nyakát függőlegesen tartja. Melle széles, domború és kissé előre álló. A szárny hossza tővétől mérve 35 – 40 cm hímeknél, tojóknál 33 – 34 cm. Háta hosszú, egyenes és hátrafelé ejt. Hasa széles, nem túl fejlett, dús tollazatú. Szárnyai egyenesek, szorosan a testhez simulók. Szárnyait a farkon hordja, végei összeérnek, vagy kereszteződnek. Szárnyvégek közötti távolság hímeknél 94 – 96 cm, tojóknál 90 – 94 cm.

Farka 16 – 18 cm hosszú, széles, szorosan záródó, 12 kormánytollal és a hát vonalával lefelé irányúló egyenest alkot. Lábai erősek, közepes hosszúságúak (11-13 cm). Lábszára és lábujjai toll nélküliek.

Tollazata hosszú, laza. A Szalontai Óriások barátrajzúak, helyi elnevezés szerint „holdas”, vagyis színes alapon (kék, vörös, sárga fekete, vörös fakó, ezüst, világos kávébarna, dohány és vadliba) színű.

Fehér a fej, az áll, a nyak felső mellső része, a combok, a has és az elsőrendű evező tollak. Vannak ún. „mocskosfejűek”, amikor is a színes toll van a fejtollazatban.

A farok egyszínű. Van egyszínű fehér is, ez az ún. "hófehér". Szapora, jól költő és nevelő. Hústermelésre, tömegtenyésztésre alkalmas fajta. Mezőre járó, ún. réti galamb.

Súlyos hibák: vékony, gyenge testalkat, keskeny mell, sima fej, hiányos bóbiták, tollas lábak, más mint az előírt tollrajz. Gyűrűméret: 10 mm.

                                                                                    Meleg István

• Takács Tibornál volt akkoriban talán a legnagyobb egyedszámú állomány a fajtából. Telefonos megkeresésemre elkülde a fényképeket melyek az akkori madarairól készültek. Köszönet érte!