2011-ben jelent meg "Rasele de porumbei romanesti" (Romániai galambfajták) cimű könyv Herman Constantinescu, Roman Morar, Ioan Pasca és Dana Liana Pusta írása ként.
A könyvben bemutatásra került a szalontai óriás galamb is. A fajtáról szóló ismertetés magyarra fordításáért köszönet Constantinescu Hermannak!
Szalontai Óriás galamb
Besorolás: egyedüli román galambfajta, amelynek a súlya meghaladja az 500 grammot, de amely a kiveszés határán van. Azon kevés példányok, amelyek még léteznek nem tesznek eleget a fajtaleírásnak, különösen a rajzolatot illetően.
A fajtat a Nagyváradi kiállításon mutattak be 1985-ben. 2003-ban Ionescu Catalin egyetlen hím példányt mutatott be.
1986-ban a Magyar kiállításon, T. Takács 3 példányt állított ki, ezek Romániából származtak, de nem bíráltak el mivel a birák azt nyilatkozták, hogy ismeretlenfajta.
Viszont 1991-ben lebírálták és a tenyésztő azota többször megjelentette a kiállításokon.
1990-ben kb. 20 példányt tartottak számon, a fajta egyre beltenyésztettebbé vált és Takács a Fajtavédő Egyesületnek adományozta. Romániában már a 90-es években feltevődött a kérdés, hogy kiveszett vagy kiveszőfélben levő galambfajta-e?
Származási helye: Szalonta. Szalontán és Aradon valamint Nagyváradon Nagy galamb néven emlegették. Valamikor a helybeliek a hústermelésre tartották, a takarmányt pedig a mezőkről szerezték be, tehát mezei galambok voltak.
Elterjedés: 1980-as években Nagyváradon, Aradon, Szalontan volt elterjedve. Ionescu úr azon kevés tenyésztők közé tartozik aki foglalkozik e fajtával és állítja, hogy meg van 1-2 tenyésztő Váradon és Szalontan.
Bukarestben van egynéhány tenyésztő, de azok galambjaiknak köze sincs az eredeti Szalontai galambhoz.
A tenyésztők kínlódnak, hogy a fajtat megmentsék, de a legnagyobb gond a csökkent létszám és az éveken keresztül tartó szoros beltenyésztés. Nem tenyésztik fajtatiszta állapotban, csak egy néhány példány képviseli a fajtat, nem a standardnak megfelelően. A gondok különösen a színezettel, rajzzal és a testsúllyal vannak.